Hiányzik... Hiányoznak az együtt töltött percek, órák és napok, Hiányoznak az átölelős, hozzád bújós pillanatok. Hiányzik az érzés, mely eltölt, ha veled vagyok, Hiányzik a szempár, amely csak értem ragyog. Hiányoznak az esti filmezések, Hiányoznak az együtt átélt ébredések. Hiányzik a hangod, a csókod, az érintésed, Hiányoznak a végtelennek tűnő nevetések. Hiányoznak a tervek, melyeket közös jövőnkről szőttünk, Hiányzik a szerelem, mellyel felhők közé nőttünk. Hiányzik az álomvilág, amelybe mindig együtt szöktünk, Hiányzik, hogy nem kell a valóságba visszajönnünk. Hiányzik a vágy, mely érted tud égni, Hiányzik az idő, mikor még tudtam boldogan élni. Hiányzik, hogy nem kell semmitől sem félni, Hiányzik, hogy tudtunk egymásban, és egymásért élni... | ||
| Hosztafi Amanda | ||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése