Nem lehet még itt a búcsúzás,
Csak te voltál nekem,senki más.
Elvitted álmomat,még látom arcodat,
Mindíg kisért egy fájó gondolat:
Gondolsz-e majd rám,ha elmúlt az éjjel,
Minden álmunkat a hajnal tép széjjel.
Hazudd,hogy fáj,hogy most is fáj a
búcsúzás,
S hogy nem szerettél így még senki mást!
Gondolsz-e majd rám,ha más csókját
kéred,
S nem ölel már át két karom téged?
Hazudd,hogy vársz,örökké vársz,
csak engem vársz,
S hogy nem szerettél így még senki mást!
Hazudd,hogy fáj,hogy most is fáj a
búcsúzás,
S hogy nem szerettél így még senki mást!
S hogy nem szerettél így még senki mást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése