Szívem vágya

"Én nem tudom miért,de nagyon fáj
Még sohasem éreztem ilyet, de most legbelül éget a magány,
A magány, mely eddig elkerült
Most mégis megtalált, s kínoz könyörtelenül.

Szívem vágya, hogy Veled legyek,
Hogy karodban élhessek,
Hogy érezzem mikor dobban meg a szíved,
S, hogy egymásért élve elmerüljünk az élet tengerében.

Hogy ott legyünk egymás mellett ha elfog a bánat,
Hogy megcsókold végre vágytól égő számat,
Hogy kezeddel letöröld könnyáztatta arcomat,
Ennyit kérek.... értsd meg nem adhatom fel soha!

Küzdeni fogok, nem adom fel,
Nem ez a vég, nem veszíthetlek el,
Szerelmem irántad tiszta s hű,
Az érzés mi bennem van, örök életű,
Nem adhatom fel pont most a harcot,
Mert akkor nem látom többé arcod..."