Tudom, hogy közhely, de a szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt mondom, légy fülig szerelmes. Olyat találj, akit őrülten szeretsz és aki ezt viszonozza. Hogy találhatsz rá? Hagyd az eszedet, hallgass a szívedre. Mert most nem dörömböl. Az az igazság, kicsim, hogy enélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. De meg kell próbálnod. Különben nem is éltél.

Kronos: Ne engedj el!

Kronos: Ne engedj el!

A pillanat örök, megmarad,ha minden más elveszett.
Szívedben él tovább, őrizd meg az együtt töltött perceket.

 Meddig kellett várnod,s mennyit vártam én;
de lelkünk éjszakáját megtörte a fény.
Ne engedj el! Ne engedj szabadon, nem akarlak feledni,
a szenvedés jutalom. Ezen az úton akarok járni,
lehet rögös, lehet nehéz. A szó most hallgat,
csak a szív beszél.

Lángolj tovább, s én őrzöm, mit attál már nekem.
Csak rajtunk áll, hogy e láng örök legyen.

 Meddig kellett várnod,s mennyit vártam én;
de lelkünk éjszakáját megtörte a fény.
Ne engedj el! Ne engedj szabadon, nem akarlak feledni,
a szenvedés jutalom. Ezen az úton akarok járni,
lehet rögös, lehet nehéz. A szó most hallgat,
csak a szív beszél.

Ne engedj el! Ne engedj szabadon, nem akarlak feledni,
a szenvedés jutalom. Ezen az úton akarok járni,
lehet rögös, lehet nehéz. A szó most hallgat,
csak a szív beszél.

hiány

Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.

vágyom

Vágyom

 

Vágyom rád,s ez a vágy vadul perzsel
Izgalmam nő minden eltelt perccel
Szemed csillog,ajkad lágyan rezzen
Sóhajod felkorbácsolja lelkem
Zsibbadt tagjaimmal ölellek szorosan
Arcom hirtelen vad lángra lobban
Vállamat a válladnak feszítem
Ágyékom lassan tiéddel egyesítem
Remegő testedbe izzón olvadok
Látom rajtad hogy te is akarod
A szemem boldogan pillant szép szemedbe
Kezed kezembe zárom,így súgom:szeretlek.

Hiányzol

HIÁNYZOL

 

Porlepte úton

Csillaglepte úton

Járok egyedül, nélküled.

Hiányzol.

Hiányzol az életemből.

Minden lépésemből.

Veled más lenne …

Próbáljuk meg egyszer! Ne?

Megajándékozhatnánk

Egymást

Egymással.

De addig mi marad?

A vágyakozás súlyától,

Csukódik le a szemem este,

Rejtőzöm a hidegség alatt,

S hozzám bújik a Semmi teste.

Rólad álmodom...

Harcos Katalin:

Rólad álmodom...


Tarka álompille szállt szememre,
s hozzád repített könnyű szárnyain.
Úgy vártam erre a bűvöletre!
Lásd, elragadnak forró vágyaim...

Míg szemeimet lehunyom
mosolygós arcod rám nevet,
hívsz, szólongatsz lágy hangodon,
s kitárod felém két kezed.

Hogy ölelhess, indulok feléd.
Simítják ujjaim az arcod.
Ruháinkat dobálnánk szerte-szét...
kérned sem kéne... csak akarnod.

Boldogan vetném karodba magam,
hogy csodás örömet adjak neked.
Szádra tapasztanám izzó ajkam,
és bearanyoznám az életed.

Bőrömön érzem simító kezed,
lázas csókod a gyönyörig emel...
ajkaimmal becézném mindened,
ha szerelmem és mindenem leszel.

Hol keresselek?

Néha még várom, hogy felhívsz,
hogy egy kedves SMS-t írsz...
Szelíden megfognád a kezem,
s nagyot dobbanna a szívem.
Csak egy álom, mely nem válik valóra,
csak pörög, mint egy megállíthatatlan óra.
Hol vagy? Hol keresselek?
Miért nem engeded, hogy szeresselek?
Melletted akarok lenni,
s nem csak Rólad beszélni...
Nem hallod? Téged hívlak,
lelkemben örökre titkollak...

hogy tudnálak elfeledni téged

 

 

 

 

Hogy is mondjam el?
Tudom, úgy sem érted.
Hisz sosem hitted el,
Hogy csak te vagy aki kell.
Szép volt veled,
Bár mindig attól féltem,
Hogy mi lesz majd velem,
Ha nem leszel nekem.
Csak abban bízom,
Most is álmodom,
Hogy ez az egész,
Csak egy rossz álom.

Mondd, hogy tudnálak elfeledni téged!
Hogyan tudnék nem gondolni rád?
Hogy tudnálak elfeledni téged?
Hisz minden mi szép, te voltál.

Emlékeim közt,
Vannak féltve őrzött képek.
Melyek sosem tűnnek el,
Így hát örökre velem leszel.
Szép volt veled,
Bár mindig attól féltem,
Hogy mi lesz majd velem,
Ha nem leszel nekem.
Csak abban bízom,
Most is álmodom,
Hogy ez az egész,
Csak egy rossz álom.

nem kell már

Nem kell már

Nem tudom, hogy miért van, de féltelek.
Nem tudom, hogy miért van, de jó veled.
Mit tegyek hogy érezd, amit én érzek?
Mit tegyek, hogy szeress, ahogy szeretlek?

Istenem, mondd miért, s kinek élek én?
Hisz amíg élek, úgysem lehet az enyém-lehet az enyém
Nélküle így élni én már soha sem tudok,
Istenem, hát mondd meg, hogy miért vagyok?

Nem kell már hidd el, senki más
Nem érhet újabb csalódás
Kísért már elég utamon,
hagyj nyugodnom.
Én innen úgyis elmegyek,
talán majd boldog lehetek
Ott, ahol senki sem beszél- s nem érez már!

Felkavar a tűz, mely bennem lánggal ég.
Miért szenvedek ily nagyon, ha nincs miért?
Hiába, csak várok. Talán nem lesz már enyém
Istenem hát mondd, hogy mégis van remény!

....

Annyira fáj,hogy így eltűntél hirtelen ,hogy nem tudom mit is gondoljak,mit is gondolsz éppen.Annyira boldog voltam,úgy vártalak azon a napon ,,,de nem jöttél...és én  azóta is csak várlak.Várom,hogy üzenj.....hogy nincs semmi baj,,,hogy szeretsz ,,,,,de félek,,,ezek már csak az álmaimban élnek tovább,,,te már nem szeretsz...túlléptél ...sikerült neked az ,ami nekem soha nem fog,...már elfelejtettél...örökre...Nekem csak a könnyeim maradtak és az a csók,amit utoljára éreztem...amit már csak az álmaimban érzek újra.én várok rád,..mert nem tehetek mást .SZERETLEK

Álmodok az esőben

Csepereg az eső odakint
Valaki vár most, valakit
Lángra gyúlnak a vágyak
Ahogy, a szíveik vágynak

Édesen csepereg odakint
Valaki a másiknak odaint
Vizes lesz az égtől a keze
Mert, elképzeli, lenne vele

Csendesen csepereg odakint
Meglehet, így esik ma hajnalig
A szív ugyanígy, ma is szeret
Egy életen át, sohasem feled

Gyengéden csepereg odakint
Ábrándos a szív rendszerint
Ilyenkor könnyen jön az álom
Az én álmom is ekképp várom

Becsukom szemem, más a világ
A szívem érted, oly féltőn kiált
Esőtől vizes testemet, engedem
Veled egy érintéssé, hát legyen

Gyöngéd eső lecsurog hajadon
Megpihen épp, forró ajkadon
Újabb esőcsepp elér ajkadhoz
Együtt húllanak le, válladhoz

Megérintve a válladat, elkenem
Szemedet nézve, életem feledem
Tekinteted átragyogja szívemet
Ajkam elhagyja, kicsiny lehelet

Kimondom, halkan e csendben
Beléd, örökké szerelmes lettem
Most, hogy testem a testedhez ér
Érzem, az ereimben lüktet a vér

Pezseg, mintha egy új szívem lenne
Ahogy, testem téged örökbe venne
Búj hozzám édesem, édes angyalom
Ezen az álmosan, csepergő hajnalon!

elmentél!

Az az igazság, hogy most te hagytál itt az úton, sírva, félve, magyarázat nélkül, s vissza se néztél, csak mentél tovább. Én néztem, ahogy mész előre az úton, nem szóltam utánad, nem kértem, hogy állj meg, egyszerűen néztem, ahogy végleg eltűnsz az utamról.
És én csak ülök itt, és várok, és mindennap új reményt szül a szívembe, hogy talán még látlak, talán visszatérsz…

Hiányod fáj nagyon

Magányomban köszönt az est
Egy hosszú fáradt nap után,
Tekintetem megpihen
Szűk szobám kopár falán.

Ágyam szélén kuporgok,
Emlékek képe hívogat,
Feledném, de nem tudom,
Reszketőn ölelem árva sorsomat.

Fonalát szövi a csend
Hálóját vetette ki rám,
Mély barázdát szánt lelkemen
Fájdalmasan a magány.

Néma könnyeket hullajtok,
Feléd indul újra képzeletem,
Nevedet kiáltom hangtalan,
Arcomat a párnámba temetem.

A szunnyadó mécses lángja
Fájdalmat karcol a kopár falon,
Felsírok mint egy kisgyerek,
Mert hiányod fáj nagyon.

Hol vagy?

Hol vagy? Merre keresselek?
Folyton folyvást ezen jár az eszem.
De ha elindulok, falakba ütközök.
Melyeket előítéletekkel teli emberek szültek.

Hol vagy? Merre keresselek?
Suttogom, a sötétben, de választ nem kapok.
Lelkem tiszta, bárcsak te is látnád.
Még mindig álmodom.

Hol vagy? Merre keresselek?
Halld hát szavaim, találj reám
S boldogtalan többé nem leszel
Soha, soha már.

Versek a reménytelen szerelemről:

"Tudod milyen reménytelenül szeretni?
Tudod milyen valakit csak lesni?
Aztán összeomlani, és csak állni
Majd őt egy életen át hiába várni?

Én tudom, tapasztaltam, érzem.
Mégis, úgy látom, ettől lesz végem,
Beleestem, aztán csak rá vártam
És csodálkoztam, miért nem jön utánam.

Aztán rájöttem, ideje továbbállni
Mert őrá nem éri meg várni.
De nem bírtam teljesen otthagyni
És a szívem nem akar nyughatni."

Egy perc csend...

Két szemed világa, messzi távolba réved,
Egy ponton megakad, szabadulni nem képes.
Nem tudod mit keress, mit kutass lelkedben.
Feszült figyelemtől könny gyűlik szemedben.

utolsó levelem

Könnyeimmel írom utolsó levelem,az áll benne nem lehetsz boldog csak mellettem!
Én nem hamis szívvel igaz érzéssel szerelmes könnyeimmel elmondanám!
Mit érzek irántad, mennyire imádlak minden gondolatom csak is rajtad jár!Életünknek útja ketté ágazik mert a sors úgy érzem csak ellenük játszik!
Légy boldog mással én meg a magánnyal én őrjítő vággyal gondolok rád!
Mit érzek irántad, mennyire imádlak minden gondolatom csak is rajtad jár!

Elbúcsúznék de nem tudok, fájó könnyeinkre gondolok.
Fáj nagyon, tudom hogy fáj nagyon de ha álmodom úgy érzem itt vagy még.
Az imádatom már csak le írhatom igaz könnyeimmel a tűzben eltér.

Hiányzol nagyon!

Távol vagy tőlem, s mégis közel,

Szívem képzeletben téged ölel.

Bár itt lennél, csak erre vágyom,

Titkon minden éjjel ezt kívánom.

Szeretlek tiszta szívvel édes,

Ha nem vagy itt, lágy szívem is érdes.

Gyere hozzám, csak rád várok,

Rajtad kívül mindenkit kizárok.

Keveset látlak téged nagyon,

De e kincs mindennél nagyobb vagyon.

Előttem lebeg két szép szemed,

Mely szerelmesen reám mered.

Egyfolytában várom édes ölelésed,

S hogy újra érezzem gyengéd érintésed.

Rád gondolok, rólad szól minden ének,

Ha velem vagy, semmitől sem félek.

Aludni sem tudok úgy hiányzol,

Mint száraz földnek a nyári zápor.

Ha akarod mindenem neked adom,

Ha cserébe szerelmed megkapom.

Gondolatodtól búcsúzni nem fogok,

Minek, hiszen úgysem tudok.

Csak azt akarom, tudd mennyire szeretlek,

S hogy téged soha el nem feledlek.