ÉLET

  
Itt az ideje,hogy tovább lépjek a bánatom messze repítsem,
de mondja meg valaki nekem,hogy ezt hogy tegyem?
Hiába lebeg mosoly arcomon,legbelül mégis a magány otthonom.
A napok szokványosan telnek,már szórakozni sincsen kedvem.
Esténként a sötétben ülök némán,mert az álom tőlem messze jár.
Reggelente szemem könnyekkel telik,
esténként is könnyekkel csukódik...
Azt mondják,hogy az igazi szenvedés ritka,
mosolyogva szenvedni az élet titka...
Arcom sokszor kezembe temetem,szeretném elfeledni minden szenvedésem...
de nem tehetem,mert nem lehet mert amit nem lehet az az ÉLET!!!
Nehéz így élni,hogy nem tudom mi lesz holnap,
mert még más könnyen megkap mindent,
én harcolok mindennap mindenért...
Istenem mondd meg nekem hallod-e az imám?
S ha hallod mért nem enyhítesz bárányod nagy fájdalmán?
Ez lenne az én sorsom?
Ez a sok kín,szenvedés?
E keresztet mit rám róttál életem végéig kell cipelni?
Én nem kérem,hogy minden könnyű legyen,
hisz látod én bizonyítom feléd mély hitem.
Belém rúghatnak,nevezhetnek bárminek én így is áldom a neved...
Nem kérek sokat csak enyhíts e kereszten,
félek,hogy reménysugaram egyszer végleg elvesztem...
Kérlek segíts,hogy őszinte mosoly ülhessen az arcomon,
s ne kelljen a világnak hazudnom...
Szívemről ez a nagy kő törjön össze ezer darabra,
s hogy tudjak szeretni s szeressenek mindent mit lehet megadva...